2.rész

Elérkezett a várva várt pillanat. Egyet pislogtam és már szombat lett még szerencse, hogy tegnap már délután elraktam ami kelleni fog nekem. Tavasz vége volt így nagyon melegem volt. Arra keltem, hogy valaki szólongat és rázogat. Ki képes kora hajnalban zaklatni komolyan mondom leverem. Mikor kinyitottam szemem kicsit meglepődtem, mikor meglátam ébresztőm. Gukki volt az aki hajnali órákban zaklat, ránéztem az órára ami 9 órát mutatott, igen nekem ez még kora hajnal. Ő csak engem nézz és mosolyog.
- Kell fénykép hamár ennyire nézzel? - ő csak kinevett, köztudott hogyha felébresztenek nem éppen kedves vagyok.
- Neked is jó reggelt és köszi nem kell már van - én értetlenül nézek rá ő meg csak megmutatja a telefonját, amiben én vagyok a hátérkép és épp alszok. - na de kelj fel és készülödj már indulnunk kéne. Már várnak a többiek. - és ezzel ki is megy a szobából még mielőtt megkérdezhetném, hogy kik várnak.
 

A ruha amit aznap felvettem

Gyors felöltözök hajamat leengedve hagyom kis smink és már is szalon képes vagyok. Lementem a konyhába ahol a bátyám épp szendvicset gyártott kirakta egy tányéra és elém rakta, hogy egyem meg. Miútán végeztem a tányért bele raktam a mosogatóba, felkaptam a táskám amiben a ruháim voltak és indultunk is. Az úton végig beszéltünk és nevetünk míg a vidámparkba nem értünk, én csak elmosolyodtam nem sűrűn járok vidámparkba. Megvetük a jegyeket és már bent is voltunk. Gukki mondta, hogy el kell intéznie egy hívást addig én szétnéztem, hogy mivel kellene kezdenünk, mikor végzet a telefonálással visszajött és kijelentette, hogy 2 perc és itt vannak én megint csak értetlenül néztem rá de nem zavartatta magát. Pár perc múlva oda jött hozánk 5 fiú én értetlenül nézzem de a testvérem csak lepacsizott velük, és most esett le, hogy kiket vártunk. De még mindig nem tudom hogy kik ők de valahonnan ismerősek. Mikor közelebb jönnek meg is tudom miért hát persze, hogy a bátyám csapattagjai. Egész hejesek csak a bátyám meg ne tudja. Mosolyogva köszöntek és bemutatkoztak.
- Szia Himchan vagyok - mosolygott az egyik.
- Szia Daehyun  vagyok. - ő is úgy csinált mint Himchan.
- Youngjae - mosolyogva intett.

- Jungup. - intett.
- Jun Hong de mindenkinek csak Zelo már sokat hallotunk rólad és azt kell mondjam sokkal szebb vagy mint ahogy mondta Guk- mosolygott ő is először meglepett, hogy hallotak rólam, útána már csak felnéztem rá szó szerint, apám mivel etették, hogy ilyen magasra nőtt mellete egy törpének érzem magam.
- Sziasztók és köszi - jöttem zavarba ami nem jellemző rám - én Chae Rin vagyok éls veletek ellentétben én nem sokat hallotam rólatok - néztem jelentőség teljesen édes kedves bátyámra. Annyira ciki volt, hogy én nem tudok róluk semmit csak azt ami a TV-ben mondanak de ki tudja, hogy mi az igazság belőle. Ők csak megszepenve néztek.
- Nem baj így legalább megismered az igazi oldalunkat nem csak azt amelyiket a szimpadon adunk. Te legalább a maszk mögé látsz. - mosolygott nagyon kedvesen Youngjae. Nem értem hogy Gukki miért nem mutatott be nekik hisz nagyon kedvesek.
- Köszi na de mire üljünk fel először is? - kérdem. - Bátyus szerinted?
- Öhm...mit szólnás a hullám vasúthoz - mutat a mögötem lévő ide-oda csavargó hullám vasútra ahonnan síkitások halatszódnak. Nincs tériszonyom de akkor is félelmetes egy kicsit.
- Rendben akkor menjünk - és indultunk az oda útat nevetve tettük meg de ahogy egyre közelebb mentünk úgy egyre jobban kezdtem megijedni. - Jól átgondoltam ezt? - kérdem magamtól. Ez lehet, hogy kiült az arcomra mert Zelo odajött hozzám megnyugtatni.
- Minden rendben? Csak azért mert nagyon ijedtnek tünsz. - mondta.
- Ennyire látszik rajtam? - kérdezem.
- Igen de ne aggódj itt vagyok és vigyázok rád - mondta és megfogta a kezem amivel nagyon megdöbentett ezt észre vette és egyből elengedte a kezem - mármint úgy értem, hogy itt vagyunk mi 6- an és vigyázzunk rád - jött ő is zavarba amin én csak nevetni tudtam. Végül mi és sorra kerültünk és száltunk is fel mellém Zelo ült, bebiztosítottuk magunkat hogy ne essünk ki és már indultunk is. Ezt is sikeresen túléltem, útána még egy csomó dologra felültünk és rengeteget nevetünk. Este felé már fáradtan indultunk is. Én csak követem a többieket, mert én mentem leghátúl. Gukki ezt észre vette és csatlakozott hozzám. Egy ideig csendben mentünk végül megszólalt.
- Jól érezted magad? - kérdi.
- Persze nagyon jól éreztem magam nem értem, hogy miért nem mutatad be őket hamarabb...hisz annyira kedvesek meg minden. - mondom ki azt ami a szívemet nyomja.
- Csak azért nem mutattam be őket mert féltelek és vigyázni szeretnék rád no meg ott van az is, hogy nagyon szeretlek tudod jól. - megölel és add egy puszit az arcomra.
- Tudom és én is szeretlek Gukki - aki most minket nézz biztos azt hiszi, hogy mi egy szerelmes párt alkotunk én ezen csak mosolyogni tudok. - Na és hol fogok aludni?? Hamár nem otthon. - váltok témát.
- Úgy gondoltam, hogy nálunk a dormban rmélem nem baj - kérdi.
- Nem dehogy legalább több időt tölthetek veled és jobban megismerhetem a fiúkat. Miközben beszélgatünk meg is érkeztünk, Gukki előre engedett a szám tátva maradt mikor beléptem valami eszméletlen szép lakás. Ő persze csak kinevete a reakcióm és kikerült, hogy ő is be tudjon jönni.
- Csukd be a szád mielőtt bele repül valami - és tovább megy. 
- Öhm én hol fogok aludni? - kérdem félve.
- Gyere megmutatom neked - jött segítségemre Zelo. Gukki rosszalóan nézet rá.
- De aztán nem nyomulni a hugomra értem - mondta védelmező nagytestvér módjára.
- Úgyan úgy ismersz engem?? - kérdi Zelo. - Mért kezdenék ki a hugoddal? - oké ez fájt, de nagyon, nem értem miért és megindult agy szoba felé én csak követem nem is szóltunk egymáshoz. - Itt is van a szobád ahol aludni fogsz nem sokára vacsi.
- Oké és kösz mindent. - beléptem a szobába nagyon szép volt de nem foglalkoztatott nagyon csak gondolkoztam, hogy Zelo miért mondta ezt. De rá kellet jönnöm, hogy hülyeségeken agyalok aminek nincs egyáltalán értelme. Hisz egy szóval se mondta, hogy tetszem neki csak azt mondta, hogy "sokkal szebb vagy mint ahogy mondta Guk" emlékeztem vissza, de azért álmodozni szabad nem. Nem sokkal később kopogásra leszek figyelmes. - Gyere!
- Csak szólni akartam, vacsi - mondta Jungup.
- Köszi mindjárt megyek. - és ezzel kiment a szobából követem őt az étkezőbe, és leültem enni, ahogy a többiek is.
- Jó étvágyat!! - mondtuk kórúsban. Végeztünk a vacsival el akartam mosogatni, de nem engedték. Ezért inkább elmentem fürödni.
- Öhm merre találom a fürdöt? - kérdem Youngjae-t aki a TV-ről rám nézett.
-  A folyóson balra a második ajtó. - mondta és nézte tovább a TV-t.
- Köszi. - és mentem is amerre mondta és sikeresen meg is találtam. Beálítottam a víz hőmérsékletét és beáltam a zuhany alá csak egy dologról megfeledkezetem. Még pedig, a 6 fiúról akik a kanapén nézi a TV-t. Ennek következménye az lett, hogy elfelejtettem bezárni az ajtót így az egyik fiú benyitott én ézre se vettem adig míg a kintről jővő hideg levegő a hátamnak csapodott. Megfordultam és megijedtem mikor látom, hogy nem más mint Himchan, ő csak meglepeten nézett rám és be is csapta az ajtót. Én még mindig a víz alatt áltam a sokktól mozdulni is elfelejtetem. De azt még hallotam, hogy Gukki megkérdezi Himchant, hogy mi történt de ő csak azt mondja, hogy véletlenül rám nyitott. Gukki mérges lett és a fiúknak kellet leálítaniuk. készen lettem a fürdéssel és én is ki mentem TV-t nézni. A fiúk tekintetét éreztem magamon. Ezért megszólaltam.
- Mi olyan érdekes rajtam? Kértek képet rólam? - nem válaszolt senki ezért tovább néztem a TV-t. Végül Himchan megszólalt.
- Bocsi, hogy rád nyitottam nem szándékos volt.
- Semmi baj tudom, hogy nem direkt csináltad jobban is figyelhetem volna és bezárhatam volna az ajtót. - mondtam kedvesen. Mostmár mindeki a TV-t nézte. Már nagyon elfáradtam ezért mindenkitól elköszöntem és adtam nekik egy jóéjt puszit kivéve Zelot és már mentem is a szobám felé. Bementem és már feküdtem is le azt álmodtam, hogy valaki befekszik mellém és átölel. Másnap mikor felkeltem fel kartam ülni de nem tudtam mert valami a derekamt átölelve nem engedett felülni lenéztem rá, és egy kéz volt az megnéztem a tulajdonosát és elsíkítottam magam mire ő is felket és értetlenül nézett rám. A síkitásomra a többiek is felkeltek és berontotak a szobámba...

A szobám

A ház belülről

1.rész

Ez a nap is úgy indult, mint a többi hétfő elmentem a fürdöbe, de az a sokk ami ott ért mikor a tükörbe néztem, mintha egy zombival szemeztem volna. Hát igen ez is csak én lehetk mikor egész este tanulok, gyors rendbe szettem magam egy kis smink a hajamat pedig felkötötem. A szobámba érve az órára néztem és nagy örömömre fél órám volt beérni a suliba vagyis megint sikerült elaludnom, gyorsan felvettem az egyenruhám lerohantam a lépcsőn be a konyhába, az asztara volt egy kis pénz kirakva felkaptam és már rohantam is. Lehet, hogy közel lakom a sulihoz de azért mégis sikerül mindig elkésnem és mivel anya és mostahaapám már kora reggel elmennek mindig dolgozni így senki nincs aki felkelcsen.
Oh milyen udvariatlan vagyok hogy be se mutatkozom Lee Chae Rin vagyok egy 16 éves ének-tánc szakos középiskolás félvér lány mélykék szemekkel félig magyar apai ágról, és félig koreai anyai ágról, de inkább anyára hasonlítok a szemem apától örököltem. A szüleim elváltak és mivel Magyarországon mindig csak bántották a félvérségemmel ezért anyával vissza jöttem Koreába. Nem mintha itt más lenne de itt azért jobban érzem magam. A nyelvet már kiskorom óta anya tanítja nekem így nem nehéz komunikálnom senkivel. Anya újra házasodott így lett egy mostohaapám Bang Minseok és gazdagottam egy mostahatestvérrel, attól függetlenül, hogy nem vérszerinti testvérek vagyunk jól kijövün egymással ő lenne Bang Yong Guk a hírhet B.A.P koreai fiúbanda Leandere és vezető rappere, sajnos nem velünk él hanem a fiúkkal, de amint van ideje meglátogat ilyen alkalom egyszer egy hónapban van. Nagyon félt mindentől ezért még nem engedi, hogy találkozak a B.A.P többi tagjával, de hogy miért azt ne kérdezétek. A suliban alig barátkozik velem valaki csak a legjobb barátnőm Oh Hani, de nekem ő is bőven elég suli útán mindig együtt logunk vagy épp tanulunk mi ketten vagyunk a suli stréberei, mert jó jegyeket szerzünk. A suliban senki nem tudja, hogy a mostohatestvérem a B.A.P Leandere,mert akkor sokan csak kihasználnának, ezért csak egy ember van aki tudja hogy ő a testvérem, de ő se tudta hogy nekem ő a tstvérem csak 1 év útán mondtam el neki és azóta még jobban megbizok benne a legjobb barátnőm. Vissza a lényegre.

Rohantam a művészetis suliba mert már csak 3 percem volt beérni, még a tanár előtt gyors berohantam és jó mélyeket lélegezve helyre állítottam a légzésem ez a reggeli futás felért egy tesi órával. A legjobb barátnőm csak kinevetet.
-Szia már megint elaludtál? - kérdezte nevetve. 
-Szia nem tehetek róla egész este csak tanultam azt a fránya törit. - válaszoltam kérdésére - de nem tudom, hogy miért kell kinevetni.
- Csak a hajadon nevetek teljesen össze van kocolva a futástól - odaadja a tükrét, hogy rendbe tudjam szedni magam. Becsöngetésre sikerült rendbe hozznom a hajam a tanár bejött nem túl jó kedvében persze engem feleltetett, megérte egész este tanulni a történelmet mert 5-re feleltem. A nap további része unalmasan telt Hanival a szünetekben végig hülyültünk órákon is beszéltünk néha de inkább figyeltünk a tanárra. Ennek a napnak is vége lett. Hani szokásunkhoz híven jött hozánk tanulni, hazafelé menet egy ismerős alakot véltem felismerni aki a házunk előtt várakozott. 
- Chae Rin szerinted kiaz aki a házatok előtt áll? - kérdezte egy kicsit félve.
- Nem tudom, de nagyon ismerős tulságosan is.... - gondolkoztam el amit közelebb értünk már kétséges sem volt, hogy honnann olyan ismerős hisz ő a testvérem. Elkesztem futni felé mikor lépéseket halott megfordult és elmosolyodott mikor meglátta rég látott hugocskáját személyemben, mikor odaértem karjába ugrotam és olyan szorosan öleltük egymást. Nagyon hiányzott már ez a bolond.
- Szia picur csak nem ennyire hiányzott a te nagy erős, izmos, sármos és irtó szexi bátyád? - a végét már elröhögte.
-  Szia de egóista itt valaki de képzeld igen - mosolyogtam én is. Ekkor ért be Hani is aki csak kiröhögött minket, hogy mennyire dinkák vagyunk.
- Szia Gukki rég látalak - köszönt neki barátnőm.
- Szia Hani igen rég látuk egymást de ti egyre jobban nőttök fel és egyre szebbek vagytok, még jobban kell vigyáznom az én hugicámra és szépséges barátnőjére - hát igen csak egy kicsit hozta zavarba Hanit egyre jobban pirult lesz itt valami érzem. Gukki mindkettőnket megölelt. 
- Na most hogy kiölelgetük magunkat be is mehetnénk - szólaltam meg.
- Rendben - mondták egyszere amin csak mosolyogtam és idultunk is be.
- És mi szél hozzot? - kérdeztem tőle
- Csak látni akartam a hugocskám meg szólni neki, hogy hétvégére ne tervezen semmit. - mondta nemes egyszerűséggel.
-  Rendben de mi lesz hétvégén? - kérdezem.
- Majd meglátod de én most mennék is mert már késésben vagyok - mondta titokzatosan a testvérem.
- Ha dolgod van akkor miért jöttél miért nem csak telefonáltál? - kérdem és kikisérem.
- Azért hogy láthassam a hugocskám de én már megyek is szia vigyázz magadra majd látjuk egymást hétvégén - mondta és megölelt és már ment is.
- Rendben szia te is vigyázz magadra - modtam az ajtóban integetve neki.
Bementem és Hanival gyors megebédeltünk és áltunk is neki a házinak közben beszélgetünk, hogy vajon mit tervezhet hétvégére, de nem tudtuk kitalálni. Hatkor befejeztük a tanulást és már ment is haza anyáék már itthon voltam. Anya épp a vacsit készítette míg Minseok az újságott olvasta az asztalnál. Segítettem anyának megteríteni és leültünk enni. Evés közben beszélgetünk és elmondtam, hogy járt itt Gukki örültek is meg szomorúak is voltak mert eljött meglátogatni és szomorúak mert nem találkoztak vele. miútán befejeztük a vacsit elmosogattam és elmentem alváshoz készülödni megfürödtem és még  elalvás előtt átolvastam, hogy miből lesz felelés vagy dolgozat. már majdnem elaludtam mikor jelzett a telom, hogy üzenetem érkezett megnéztem, hogy ki az aki ilyenkor ír persze a tesóm volt.
"- Szombaton találkozunk és rakj el ruhákat is mert csak vasárnap mész haza Gukki <3<3<3" - miútán elovastam visszaírtam neki.
"- Miért este jut eszedbe írni már félálomba voltam miért nem tudok én rád haragudni de rendben rakok el ruhát de én most megyek aludni de ne, hogy még egyszer késő este írni merj nekem miközben aludni probálok jó8 Chae Rin <3<3<3<3<3<3" - miután megírtam egyből elnyomott az álom.
A hét gyorsan eltelt és én kiváncsian vártam, hogy mit tervez hézvégére.


"írói megjegyzés lehet hogy a többi rész rövidebb lesz de megprobálom minél hosszaba írni és ne felejtsetek el kommentelni azt megköszönni ígyekszem a kövi résszel"

Szereplők

Lee Chae Rin 

16 éves vagyok  egy átlagos családban egy alig mondható átlagos testvérel vagyis mostohatestvérrel. Félvér vagyok félig magyar apai ágon, félig koreai anyai ágon ezért nem sokan barátkoznak velem. Anya elvált apától így én visszaköltöztem vele Koreába. Ő újra megházasodott így kaptam egy testvért. Szeretek énekelni, táncolni és rajzolni, valami csoda folytán jó is vagyok belőlük.

Bang Yong Guk

Ő lenne a mostahatestvérem Bang Yong Guk igen az a Bang Yong Guk. Ő a B.A.P fiúbanda Leadere és vezető rappere. Mivel ő idol ezért keveset jön haza sajnos. Annak elenére, hogy nem vérszerint vagyunk testvérek nagyon szeretjük egymást. Nagyon kedves, vicces, védelmező és nem útolsó sorban szép mosolyal rendelkezik. Eddig a csapat többi tagjával sajnos méh nem találkozhatam ez is azt mutatja, hogy nagyon félt. De még akkor nem tudta, hogy mi fog történi.

A B.A.P többi tagja

Jung Dae Hyun : fő énekese és táncol
 Yoo Young Jae : Fővokalista
 Choi Jun Hong "Zelo" : vezető rapper, vezető táncos
Moon Jung Up : fő táncos, énekes, rapper és koreográfus 
Kim Him Chan : rapper, táncos és énekes


"írói megjegyzés nézzétek el nekem ha valahol hibázok ez az első bloggom, és megeshet, hogy tele lesz helyesírási hibákkal igyekszem minél jobbá tenni a blogot"